stories

Yellow Brick Road / A sárga köves út

My story started in 2012 December. I just recently came back from living in Dublin for 4 years and I was in desparate need of a job. I applied to several places but lingered over for a while on a handicrafts shop that seemed particularly fit for my personality as well as a good paying job.

Me holding my giant canvas painting featuring a stag couple in the sunset with mountains in the back


When I met Szilvi for the first time (who is my best friend now, by the way) I was very nervous but we clicked so well from the frist minute, just like in the movies when two friends meet and they instantly click. I spent approximately 1.5 hours with her and when I was on my way home I remember I was very sad to leave her already and I felt a strong ache in my heart, thinking I might not get this job. During the interview she said that she had someone in mind already but saw my application and decided to meet me anyway. In the end, I didn’t get the job. Being a good optimistic person, I wanted to forget about the whole situation and think ahead, think about the future. I got a job as an interpreter for a fishing rod selling company and in my free time I was teaching English. A year later I took part in building and establishing a playhouse from sketch (painting the walls, creating the inner area, setting up the system) to running the business (I was a general manager and a marketing manarger for a while) which gave me loads of experience and knowledge the following years.

A hand with a blue dot painted double ring made from glass by hand

Throughout these years Szilvi has reached put to me several times (to my greatest surprise) each time she had a vacant space available for me in the artisan shop. However, I was in a good place, I was happy and I felt like I am gaining more knowledge than other people get to see and learn in their whole lives! So each time, I said no to her, however, the last time she wrote to me I already started to burn out from working day and night in the Playhouse thinking all the time about how I could imrove there. So the last time Szilvi reached out to me, was November, 2014. I said no to her, again but I kindly asked her that since she found me so many times and I have a very powerful, very warm memory of talking to her for 1.5 hours to keep in touch and I promised to help her with marketing advises in my free time. A couple of days later, however, I decided to take 180 degrees turn in my life and asked Szilvi if I could apply to work for her. I started working in Intuita shop in March, 2015 and I have many lovely stories to tell but to keep it short, I started painting dots because of a conversation I had with Szilvi.

A montage of dot painted, glow-in-the-dark wall art and jewelry with a smiley girl

I was very enthusiastic about my new workplace as well, so in my free time, I loved searching for new artists and techniques. I found dot painting and Elspeth McLean and I was extremely excited to show it to Szilvi because from my childhood I loved mosaic art and beautiful colors and I knew that Szilvi will love it, too! She immediately said that we have to ask one of our artists to make dot painted stones for us! I said to her that I would love to try it myself, so I went home and started dotting on jewelry! The rest is history, since then there was hardly any days when I didn’t practice dotting at all!

Glow-in-the-dark canvas painting of a couple sitting outside in the garden under a tree and chatting


Az én történetem 2012 decemberében kezdődik. Nemrég jöttem haza Magyarországra Dublinból, Írországból, ahol 4 évig éltem és sürgősen munkát kellett találnom. Jelentkeztem jónéhány helyre, de megragadta a figyelmem és a lelkem egy kézműves bolt, ami úgy tűnt, különösen jól illene a személyiségemhez amellett, hogy egy jól fizető munkahely.


Amikor Szilvivel (aki mára a legjobb barátnőm) először találkoztam, nagyon izgultam, de olyan hamar közös nevezőre jutottunk, szinte az első perctől kezdve, mint a filmekben, amikor 2 ember találkozik, ez általában egy varázslatos pillanat, és onnantól kezdve legjobb barátok. Nagyjából másfél órán át tartott az állásinterjú, és mikor hazafelé tartottam, emlékszem, nagyonn sajnáltam, hogy máris el kell jönnöm és egyben egy sajgó fájdalmat is éreztem a szívben, hogy talán nem kapom meg az állást. Az interjú alatt Szilvi említette, hogy már van valaki az állásra, de látta a jelentkezésemet, gondolta, meghallgat. Végül nem kaptam meg az állást. Optimista ember lévén gyorsan el akartam felejteni az egész szituációt és a jövőre, a következő lépésekre koncentráltam. Hamarosan állást kaptam egy horgászbotokat áruló cégnél, mint fordító, szabadidőmben pedig angolt tanítottam. Egy évvel később részt vettem egy játszóház felépítésében és megalapításában a vázlatoktól (falfestés, berendezés, rendszer felállítás) a cég vezetésig (egy ideig üzletvezető helyettes és marketing vezető voltam),aminek rengeteg tudást és tapasztalatot köszönhetek.

A hand with a dot painted double ring made from glass by hand


Ezekben az években Szilvi néhányszor megkeresett (legnagyobb meglepetésemre) valahányszor megüresedett egy hely a kézműves galériában. Én viszont úgy éreztem, jó helyen vagyok, boldog vagyok és olyan sok tudást szerezhetek, mint sokan mások egész életükben sem! Így minden alkalommal nemet mondtam neki, viszont utolsó alkalommal, mikor Szilvi írt, már kezdtem kiégni attól, hogy éjjel-nappal a játszóház körül forogtak a gondolataim, hogy miként lehetne fejlődni és fejleszteni. Szóval, az utolsó alkalom, mikor Szilvi megkeresett, 2014 novembere volt. Nemet mondtam ismét, de megkértem, hogy ha már ennyiszer rámtalált, illetve nem felejtett el, maradjunk kapcsolatban, és szabadidőmben szívesen segítek a cég marketingjében. Néhány héttel később azonban, úgy döntöttem, 180 fokos fordulatot veszek és megkérdeztem Szilvit, jelentkezhetek-e még az állásra. 2015 márciusában kezdtem el az Intuita galériában dolgozni, és rengeteg kedves sztorim van, de hogy rövid legyek, egy Szilvivel folytatott beszélgetés következtében kezdtem el pöttyözni.

Nagyon lelkes voltam új munkahelyemen, ahol több, mint 120 magyar kézműves termékeit mutatjuk be és áruljuk, szabadidőmben szerettem új művészek és technikák után keresgélni. Rátaláltam a pöttyözésre és Elspeth McLeanre, és nagyon izgatott voltam, hogy megmutassam Szilvinek is, mert gyerekkorom óta imádjuk a mozaik művészetet anyukámmal és mert úgy gondoltam, Szilvinek is nagyon fog tetszeni! Ő rögtön azt mondta, hogy kérjük meg az egyik alkotónkat, hogy készítsen nekünk festett köveket,mire én mondtam, hogy szeretném én is kipróbálni. Így hát hazamentem munka után és nekiálltam ékszerekre pöttyözni. A többi már történelem, azóta pedig alig telik el úgy nap, hogy ne gyakorolnám a pöttyözést!


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s