about me, stories

Dotting – the neverending story | Pötyikézés – a végtelen történet

Chloé Lights' Painting: Fairy
Fairy

I think I have reached the most beautiful part of my career – when what I can make is never enough and my art is sold faster than I can make new ones!

Naturally, you would think that dotting all of the time (4 years!) would make me very impatient and that my creative process has turned into an automated mechanism.

But to my own greatest surprise, that’s not what happened to me.

Dot Painted Orange Necklace by Chloe Lights
Dot Painted Orange Necklace

I jumped into the world of dots like guppy fish jump into a fresh new aquarium: excited by the new opportunities, the color and pattern options and the unexplored area! I didn’t know the solution for a lot of the technical difficulties and there was noone to teach me since I didn’t know anyone else who dotted and even today, the majority of people I know dots only mandalas.

So it took me 4 years to create art that I actually love!

As I mentioned I have imagined that after a few years I would lost interest or patience or inspiration to create new pieces – quite the opposite happened! I have so many pictures in my head and so many paintings that want to “come out” of my fingers that I’m confident now: I’ll spend the rest of my life dotting!

How do I know that for sure?

I am addicted: every time I paint something, it makes me feel contented, excited and passionate whilst when a few days pass and I don’t get a chance to dot, I become quite frustrated and even sad, sometimes.

What am I working on at the moment?

In the middle of a hot and mostly dry summer we had a few days of cool weather which instantly made me feel like autumn – my favourite season – is on its way and I had an idea which came to my mind as a memory of orange autumn leaves and juicy sunsets. It’s a small change – the middle dot of my jewels are now orange – but it makes me so happy to look at my jewels now!

I hope you enjoyed reading my update on dotting 🙂

Please read my other articles & follow my blog!

Chloe Lights

Chloé Lights' Painting: Fairy
Fairy

Azt gondolom, elértem a karrierem legeslegszebb részéhez – amikor az, amennyit készíteni tudok, sosem elég és mindig gyorsabban elkel, mint ahogy újakat készíteni tudok!

Magától értetődőnek gondolhatod, hogy ennyi idő (4 év!) folyamatos pöttyözés után türelmetlenné váltam és hogy a kreatív folyamat automatikus mechanizmussá vált részemről.

De saját legnagyobb meglepetésemre, nem ez történt.

Dot Painted Orange Necklace by Chloe Lights
Dot Painted Orange Necklace

Úgy ugrottam bele a pöttyöző világba, mint a guppi halak egy friss, új akváriumba: izgatott voltam az új lehetőségek, a színek és mintaválasztékok miatt és a felderítetlen terület is vonzott! Sok technikai nehézségre nem tudtam a megoldást és senki nem volt, aki megtaníthatta volna, mivel nem ismertem senkit, aki pöttyözött (még ma is szinte csak olyan ismerőseim vannak, akik kizárólag mandalákat festenek).

Így aztán 4 évembe telt, mire olyan szépeket pöttyöztem, amiket már én is szeretek!

Mint említettem, úgy képzeltem, hogy néhány év után kiégek – érdeklődésemet, türelmemet vagy inspirációt veszítek – de épp az ellenkezője történt! Olyan sok ötlet van a fejemben, annyi alkotás, ami “ki akar jönni” az ujjaimból, hogy magabiztosan állíthatom: hátralévő életemet pöttyözéssel töltöm majd.

Ezt honnan tudom olyan biztosan?

Onnan, hogy függővé váltam: amikor pöttyözöm, az boldoggá tesz, amikor pedig pár napig nincs alkalmam pöttyözni, frusztrált és még néha szomorú is leszek.

Min dolgozom most éppen?

Egy forró és elég száraz nyár közepén egy-két hűvösebb nap is akadt, ami ráébresztett arra, hogy jön a kedvenc évszakom – az ősz! Támadt is egy ötletem, ami őszi falevelek és elnyúlt sárga napsugarak emlékeként kúsztak a gondolataimba. Egy apró változtatás – az ékszereimen a kiinduló, középső pötty ezentúl narancssárga – de nagyon boldoggá tett és örömmel nézek most az ékszereimre!

Remélem, tetszett ez a kis olvasmány!

Kérlek, olvasd el a többi cikket is és kövesd a blogomat!

Chloe

2 thoughts on “Dotting – the neverending story | Pötyikézés – a végtelen történet”

  1. When my son was 4 years old we were travelling in Australia and in Central Australia he saw several Aboriginal paintings that were made using dots of paint. He liked that and when we were in our campervan he would spend hours making dot paintings with felt tipped pens. . He stopped once we got home to Canada but I still have some of his dot paintings. He is now 34 and does not paint at all but it may come back to him later in his life. I love your dot creations.

    Liked by 1 person

    1. A lovely story! Thank you for sharing! I also teach dot painting and strangely enough, boys seem to be much more engaged in dot painting then girls! I must ask them next time what it is that fascinates them in dotting!

      Liked by 1 person

Leave a Reply to anne leueen Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s